Esküvői fotózás

( Eszter első bejegyzése )

Szelestén fotóztunk! Nagyon friss az élmény: vasárnap hajnal fél ötre értem haza, aludtam egy keveset, de tíz körül megébredtem, s úgy dobogott a szívem, ha a szombati napra gondoltam (és ez volt az első gondolatom), hogy végül engedtem a csábításnak, gép elé ültem – és nem leszek szűkszavú.

Pénteken utaztunk le, hogy a nagy nap reggelén ne kezdjünk fáradtan. S ha már egyszer így alakult rögtön találkoztunk is Nórival és Ferivel! Nagy szeretettel fogadtak minket, s ezt akárhányszor átélem, mindig annyira meghat! Nehéz szavakba foglalni. Hiszen Nórival és Ferivel én nem is találkoztam még soha! De ha találkoztam volna, akkor sem láttam a szüleiket, rokonaikat (Őket András sem ismerte), akik ugyanilyen szeretettel és barátsággal fordultak felénk! Nagyon köszönöm !

Amit viszont még soha nem tapasztaltam, az  a nyugalom volt, ami ezt az estét meghatározta! Itt senki nem izgult semmin, sőt! Közösen táncoltunk, nevettünk – ki hajnalig, ki csupán pár órát, de hogy ez életem egyik meghatározó néhány órája volt, az biztos. Minden tiszteletem a rokonoké, barátoké, sosem tapasztaltam, hogy ekkora figyelmességgel keressék a fiatalok kimondatlan óhajait is. No meg, hogy ennyire pontosan tudják, azt a kívánságot, amit senki nem formált szavakká…

A következő meglepetés Feri egyik mondata volt… Ugyanis a kreatív képek elkészítésénél, cseppet sem könnyű feladatokat találtunk ki… Néhány kis példa:

“Hasalj le kérlek erre a kanapéra” – full esküvői ruha, hosszú fátyol, csodás konty stb!

“Ne haragudj, levennéd az abroncsot!”

“Oké, akkor légyszííí vedd vissza”

Aki viselt már menyasszonyi ruhát az pontosan tudja ezeknek a szavaknak a súlyát .

Tehát a sokadik ilyen jellegű nyúzásnál, már bocsánatot kértem, mire így hangzott a frappáns válasz Feritől: “Ugyan, mi fogjuk nézegetni évekig a képeket!”

(Ez a mondat már önmagában is komoly bók egy fotós számára…)

Kedves Nóri, Feri le a kalappal Előttetek !

Eszter