2012
05.03
05.03
Unokaöcsém (6 éves) álldogál mellettem, összeráncolt homlokkal böngészi a monitoron mosolygó (feketefehér) fotót…
“Eszter… Eszter, ez a kép nem jó… Ez a kép… nagyon színtelen!”
Volt idő, mikor pont ugyanígy gondoltam: sose fogok ff képeket készíteni, nem az én világom… (Igaz, valaha nagyon régen még azt is vallottam, hogy nem szabad a digitális képeken semmit módosítani… Ezek az egykor magabiztos elvek mára tovaszálltak! Kísérletező kedvem megszületett s szűnni nem akaró késztetéssel hajt Előre!) Bevallom nagyon megszerettem a feketefehér fotókat 
. De a színekkel is megtartottam közeli barátságomat, s néha pont a meghatározó színvilággal kívánom elérni, hogy a kép szemlélőjének megdobbanjon a szíve!
. De a színekkel is megtartottam közeli barátságomat, s néha pont a meghatározó színvilággal kívánom elérni, hogy a kép szemlélőjének megdobbanjon a szíve!
Idén tavasszal már sok-sok jegyes sorozat elkészítésén vagyunk túl! Fantasztikus Emberekkel ismerkedhettem meg, köszönet érte !!! Nem tudok betelni ay élménnyel, mikor két embert hallgathatok, a bizalmukat élvezhetem, a jókedvük részese lehetek… Mindenféle kutya-macska kalandben volt részünk: Anitáék fotózásakor berohant a képbe egy barátkozó kedvű kutya,
Barbiéknál az ölembebújt a cicájuk és hálás dorombolással jelezte szimpátiáját, Zsófiék Mokkája modelleket meghazudtoló türelemmel viselte a fényképezőgépek kereszttüzét .
Múlt hétvégén újabb elmélet dőlt meg önmagamról: “beleszerettem” a Csepel Művekbe… Adriék fotózásakor be kellett látnom, ez a terep izgalmas, változatos és egyedi hangulatú!
Éljen a tavaszi színkavalkád !
!Eszter
